Tavalyi versíró verseny 

Az első helyzeten a Légy nekem nevezetű verssel Xy diák nyerte meg a versenyt. Az illető kilétének titkosságát megőrzőm, az akkori 12.c osztályba járt.

Légy nekem

Légy a reggelem,
mikor ásító napsugarak szövik át tincseid tengerét,
és álmos pillantásoddal simogatsz, melled emelve lassan.
Légy a hajnalom,
mikor szürke álmodat színes kavalkáddal festem meg,
és közelebb húzod magadhoz szívem, csekély palettáját.
Légy éjszakám,
mikor lámpásunk dalára idézzük fel ködképeink vásznát
és égbolt-táncon esetlenül hullunk a fények tengerébe.

2020. április 10. -Xy diák

Második helyezeten -B írói névvel végzett a Rohadt telefon című vers szerzője a 11.c tanulójaként.

ROHADT TELEFON

Kezemben a rohadt telefon
Belőlem sem lesz már Parthenon
Akropolisz alatt foszlásnak indulva
Vágyakozom hamis optimizmusra

Bezárva a rideg kriptába
Inkább posztolok egyet az instára
Így lesz meg a 8000 követőm
Magamnak kiásott temetőm

Bőröm már nincs, csontjaim is ritkulnak
VIP tagja vagyok a legnagyobb cirkusznak
Lájkold kérlek a bohóc képét
Míg meg nem issza minden vérét.

-B

A harmadik helyen végzett a dobogó utolsó fokán a mostani 12.b tanulója , Túlélő című versével.

Túlélő

Kinézek az ablakon, és sírok a természet lágy ölén.
Vagyis, ha tudnék, mert fojtogató erőt csavart a nyakam köré.
Nem szándékosan épp, hogy csak hozzám ér,
Én mégis fuldoklom, mint hal az élhelyén.

Könnyebb lenne engedni neki.
Egy nem görcsös mozdulattal nem szenvedni.
De hol van abban a kihívás, ha feladnám?
És eltűnnék erről a világról, akár a szivárvány.

Túléltem az első bukást és erős vagyok.
Erősebb, mint ezer titán ki az Olümposzon megfagyott.
De a kétely ott van mindig bennem.
Mennyire leszek elég ebben?

Lehet az én elvárásaim magasak,
És csak várnom kéne, hogy vége legyen a tavasznak.
Talán majd egyszer összeszedem magam
És a sok zombi közt elrejtem a szavam.

bohóc

hangos nevetés zaját fújja körbe a szél
gyermek robaj, rohanás, mindenki úgy érzi végre él.
sátrak s bódék merre a szem ellát,
egy óriási színes foltot lát egy kislány odaát.
elengedi apja kezét s fut a folt felé,
egy cseppnyi félelem se szorult belé.
csak fut míg kis lábai bírják,
végre odaért s meghallja a hangos dudát.
a nagy sátor előtt álldogál pár percig,
benéz s oly sötét van el se lát az orráig.
belép, körülnéz, az aggódás már elöntötte lelkét,
hirtelen egy kéz fogta meg vállát, erre fordította fejét.
egy magas, túlsúlyos férfi állt mögötte,
a kislány boldogan felnevetett hisz bohócnak volt öltözve.
nagy cipő, kalap s piros orr tündöklött előtte,
mosolyogva bambult a nagy fejfedőre.
ruháján óriási színes pomponok sorakoztak,
kislányunk arcán örömkönnyek folytak.
imádta a bohócokat, hisz ők mindig boldogak,
csupán jó van bennük, egy légynek se ártanak.
kesztyűs keze egyre jobban szorítja a leány vállát,
csodálkozik a gyermek s megint odafordítja állát.
rámosolyog sárga fogakkal víg barátunk,
“Most, hogy egyedül vagyunk, gyere játszunk."
ment a kislány, hisz nem tudott jobbat,
torkában gombóc növekszik szinte megfullad.
egy szobába érkeztek s a kislány leült az ágyra,
bohócunk zsonglőrködni kezdett s a lámyra nézve növekedett vágya.
hasát fogva nevetett a kisgyermek a műsoron,
szeme átkandikált bohócunkról, egy órára a falon.
“Későre jár már mennem kéne, szüleim keresnek."
felállt, de kigáncsolta Ő a leányt, így elesett.
nevetése velőtrázó sikolyba fulladt, testéből kiugrott lelke,
két héttel kesőbb nem került elő más csak kislányunk rohadó, apró teste.

Gasparek M.

szörnyeteg

úgy sajnálom, én nem ezt akartam,
az életet törékeny testedből kifacsartam.
bár visszacsinálhatnám, hisz úgy hiányzol,
semmi se töltheti be az űrt melyet hagyott hiányod.
olyanná lettem melyet mindig megvetettem,
szörnyeteg vagyok mely vérre éhez,
kívánom, hogy az élet magjait elvethessem
s, hogy napsugarat s szellőt te megint érezz.

Gasparek M.

egy barátnak

érdekel-e mi nyomja a lelkem?
vagy jelentéktelen akár egy szellem?
hátba szúrtál már engem nem is egyszer,
elmémből folyton boldogságot metszel.
mikor szükségem van rád elhagysz,
s aztán mondod, hogy magányodban megfagysz.
mi vagyok én neked, egy tárgy?
melyet, ha szomorú, te ki nem állsz?
neked mindig rosszabb s jobban fáj,
de olyankor semmi mikor én lelkemből ömlik gyász.
nem értem mit akarsz tőlem,
hisz sose érdekel mikor bánat jön felőlem.
szívemen a sebek sose forrnak össze teljesen,
mindig feltéped őket s ezért ott tátongnak gennyesen.

Gasparek M.

Álmodtam egy világot

Álmodtam egy világot.
Kereket és egészet.
Ahol mindenki rendes és normális,
Senki nem néz le,
Senki nem néz fel.

Béke és nyugalom,
Ez az amiről álmodok.
A fényes napsütésről,
Ami kellemesen bizserget.
A lágy simogató holdfényről,
Ami közben lehunyhatom szememet.

Szeretetről és elfogadásról.
Erről is álmodok.
Szereted gyermeked és szereted szüleidet.
Elfogadod azt is aki szegény,
S azt is aki nem.
Elfogadod és szereted önmagad is.

Egyenlőségről és megértésről,
Ezekről is álmodok.
Ne kelljen megkülönböztetni egymást ,
A szerint kinek mennyi pénze van
Vagy a szerint hova is tartozik.
Értsük már meg végre egymást!
Ne beszéljünk a falnak!
Beszéljünk egymásnak az értő fülnek.
Hallgassuk is meg a másikat,
Mert nem mindenki beszél butaságokat.

Álmodok egy világról.
16 éve álmodok.
16 éve keresem a helyem,
De sehol sem találom.
Fáj minden amit az emberek csinálnak.
Belefáradtam,
Belefáradtam abba , hogy tétlenül
Figyelem a világot,
Hogy értő fülekre sose találok.

Gyere és kérlek álmodj velem.
Hátha megleled a helyed s meglelem én is.
Sokat kérdezek ezt jobb ha tudjátok,
De most csak annyira lennék kíváncsi,
Lesz e jobb világ vagy álmodják tovább?

Galkó Sára

(Honi)

HALSZAGÚ TANÓRA

Meghalt a fülem
Többé már nem az én ügyem
Bedobtam a hínáros tóba
Nem beszélünk ezentúl róla

Hínárok alatt van az iskola
Benne a sok mikroba
Meg a sok eldobott végtagokkal
Tanulnak ám nagy szorgalommal

Mi lesz hát velük holnap?
Rágják a végét a tollnak
Ez itt a halszagú tanóra
Ahol álmok válnak valóra

-B

Szülinapi party (lufik a fejemben)

Kipukkadt egy kék léggömb
Eltűnt majdnem minden jégtömb
MINDENT LÁTOK
Ragyogó szemem üres csönd

Egy vörös lassan leeresztett
A háború már hivatalosan bejelentett
MINDENT ÉRZEK
Langyos vérem fel sem pezsgett

Egy zöld hangosan kidurrant
A koronavírus újra felbukkant
MINDENT TUDOK
Figyelmem csak magam felé rohant

A sárga lassan elszállt az égbe
Ennyit az abba beleölt pénzbe
MINDENT ÉRTÉKELEK
Tegnap vett ruhám dobom a kuka mélyére

A fehér lufik örökké rabok
Bárgyú testben halálomig lakok
MINDENT ÉRTEK!
Lufik nélkül senki sem vagyok.

-B

Ne felejts el!

Hányszor vártam, hogy pillants felém,
mikor léptem feléd.

Hányszor vártam, hogy karjaidba zárj,
mikor közelemben jártál.

Majd mikor rám pillantottál
a Föld a feje tetejére állt.

Majd mikor közel voltál,
úgy éreztem, veled mindent elérhetek.

Miért fáj, ha sosem ismertelek?
Amúgy meg sosem beszélhettem veled.

És most elmész, de miért?
Mert muszáj, de magadért.

Itt hagysz.
Mert akarom, hogy tudd hiányozni fogsz.

Bele kell törődjek, hogy már nem látlak soha többé.
És ez így marad örökké...

Mert én el soha felejtelek,
sose...

És te így sem szeretsz.

Szakítós

És most már érzem a hideget, jobban mint soha még,
a fallal amit építettem körénk, úgy fázom hogy észre se veszem
jégtől repedező tenyerem, én naív lélek,
soha nem voltál ilyen messze még,
s könnyem se hull több, mert befagyott szemem világa
hogy többé nem vagy benne.
Torkomon a szó hogy "szeretlek" de elhalt
mint az ősz színei a szemedben zöld világom.
Most látom hogy kést hagytam benned,
csak tudnám hogy lelkem miért ily kegyetlen,
miközben rózsaszirmok közti Édent ígértem neked.
Elborít a köd, és csillag nélküli éjszakában
többé nem kacsintunk álmunkban.
Nem kérem többé mástól,
hogy fojtson meg a kimondatlan szavak miatt,
mert némaság éjszakája borult fejemre, akarva, akaratlan.
És már csak annyira dobban meg a belső gépezet,
hogy életbe tartsa ezt a fagyott, naív lelket.

2020. február 9. -Xy diák

A tudatlanság felső fokon

Hopp itt egy melanóma.
Pont olyan, mint egy melamóra.
Ja, hogy ez egy bőrbetegség?
Pedig azt hittem, hogy egy kész pitágorész.

Ja, hogy az meg pitágorász? 
Ahhoz számolni is kell?
Minő újdonság!
Pedig már reménykedtem benne, hogy azt enni szokták.

De abba biztos lehet a kedves érdeklődő,
Hogy a nyelvtan, az autó magyarosított neve.
És, hogy a biológia az egy fagylalt márka.
De, persze a Kémia se kivétel ez alól.

Mert ha a kedves olvasó nem tudná,
Ez Albert Einstein másik neve.
Fizika, az meg miféle állat?
Soha életemben nem halottam ilyen furcsa nevet.

Á, már értem ezzel foglalkozott Einstein?
Pedig mindig úgy tartottam, hogy ő egy amolyan technológus
Akik abban a nagy parlament nevű épületben ülnek és vitatkoznak.
Valami itt fére csúszhatott, mert, hogy az nem technológus, hanem politikus?

Hmm, köszönöm, hogy felvilágosított.
Érdeklődésemet természetesen a történelem is lekötötte.
Ahol mindig számítógép elött ülnek és PPT-ket meg Exceleket készítenek.
Na, de köszönöm eme érdekes beszélgetést barátom ezennel távozom,
Mert eltűnt a kurzorom.

Írta: MG Beliczky