Paca Története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Egész normális volt, pont olyan, mint az összes többi diákja a Forrainak. Egyik nap besétált a suliba, és rajz órán azt a feladatot kapta, hogy fessen le valami olyat, amit soha nem festene le. Nézett is nagyot.

"Mi az, hogy amit nem festenék le? Nem most fogom lefesteni?" - gondolta teljesen jogosan a lány. Fogta a kezében a palettát és az ecsetet, és méltatlankodva nézte az üres vásznat. Mikor a halvány, türkízszerű kék festéket rávitte a felületre, egy pillanatra megtorpant.

"Mi a fenét csinálok?" - kérdezte magában hátradőlve, tovább gondolkodva a művén.

"Na, mivan?" - halott egy magas hangot a vászon közeléből. Körülnézett, de senki sem szólt.

"Itt vagyok, hülyegyerek!" -kiáltotta el magát a festékpaca, amelyet éppen az előbb a vásznon hagyott. A lány azt hitte, elrohan, úgy megijedt. Mérges arrcal rajzolt magának szemüveget a kis kék.

"Nincs ötleted?" - kérdezte újra a lánytól, mintha nem lenne egyértelmű a válasz.

"Nem nagyon. Igazából nem is szeretek festeni."

"Ja, az szívás. Írni szeretsz? Fotózni? Csapatban dolgozni?" -kérdezte sorolva, a felületről közben kimászó festék.

"Igen. Mondhatjuk."

"Szerencséd van! Én ismerek itt egy-két gyereket, akiknek el kellne a segítség. Ismered a Forrai Newst?"- tette csípőre pici fekete kezeit. A lány hevesen rázta a fejét.

"Az kár. Jól nyomják a srácok. Bemutatlak nekik. Én Paca vagyok." - ugrott le az állványról, és fürge lábaival már ott sem volt. A lány egészen a huszonegyes teremig követte. Ott felugrott a tenyerébe Раса.

"Na itt vannak a pupákok. Aztán el ne szúrd" - kacsintott, majd el is tűnt, mintha ott sem lett volna. A lány nagyot nézett.

"Forrai News?" - mondogatta magában.

"Lehet, hogy ott a helyem." A terembe belépve néhány ismerős arcot látott. Mind iskola társai voltak. A festeni való kép? Paca visszamászott oda. A legendák szerint még most is ott vár, hogy a következő forrais diáknak utat mutathasson.

Írta és rajzolta: Némethy Panna 10/A

Javította: Vincze Kinga