Mit gondolnak a tanáraink a "kedvenc tanuló" jelenségről?

Gondolom, mindannyiunk fejében megfordult már a kérdés: vajon kik a kedvencei a forrais tanároknak? Vagy ha nincs kedvencük, akkor miért nincs? A szerkesztőség tagjait is izgatta ez a kérdés és gondoltuk, ha már megkérdezzük, osszuk meg veletek is a válaszokat. Felkerestük néhány tagját a tanári karnak és meglepő, érdekes válaszokat kaptunk négy kérdésünkre.

1. Mit gondolnak a tanáraink a "kedvenc tanuló" jelenségről?

A kedvenc tanuló jelenség az, amikor egy tanár vagy az osztályozás terén, vagy a magatartásában látványosan kivételez, kiemel diákokat. Persze ez barátságosabb módon is megnyilvánulhat, például ha az adott tanár csak többet beszél az óra keretein belül egy gyerekkel, mivel ő sokat jelentkezik. Azonban ennél a barátságos esetnél néha belefutunk mélyebb helyzetekbe. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Deák Márton, magyar és történelem, Kelemen Luca, kémia és biológia, Vincze Kinga, magyar és média, Fodor Béláné, angol, valamint Kiss Jolán, fizika szakos tanárainkat.

Meglepő módon, kontroverzális kérdést tettünk fel az elsővel, ugyanis az egyetlen közös az öt interjúalany válaszában az volt, hogy akadémiailag kivételezni valóban elítélendő egy diákkal. Ezzel ellentétben mindenki kiemelt egy két dolgot. Deák tanár úrnak van, akivel könnyebben viccel. Szorosabb a kapcsolata velük, de ez nem azt jelenti, hogy jegyek ügyében máshogy értékelné őket. Bonyolultnak és összetettnek nevezte a helyzetet, mivel vannak olyan diákok, akik többet kérdeznek, velük többet beszél. Úgy fogalmazott azonban: "Ebbe a kivételezésbe bárki beleküzdheti magát, aki szeret kérdéseket feltenni."

Luca tanárnő nem gondolkodott még a jelenségen. Akárcsak Márton tanár úr, ő is kiemelte, hogy vannak olyan tanulók, akik jobban feltűnnek az órán, mivel lelkesek, figyelnek. Azt is hozzátette, hogy a sok csendes és jól dolgozó diák közül választani egy kedvencet, még értelmetlenebb annál is, hogy tanulmányi eredményekben kivételezne valakivel.

Kinga tanárnő a kérdésünkből arra következtetett, hogy van kedvenc tanulója bizonyos tanároknak. Úgy folytatta, hogy sok olyan gyerek van, aki érdeklődő és látszik a szemében, hogy figyel és ő ennek örül. Szereti, ha tud kommunikálni a diákokkal, mint felnőttekkel, a történelemről, magyarról vagy bármiről. Úgy gondolja, sok tapasztalata van az életkorából kifolyólag, azonban a fiatalságnak friss látásmódjuk van, emiatt kölcsönösen tudnak egymásnak adni, partnerként tud velük beszélni. Ennek ellenére is, a fent említett közös véleményben ő is kifejtette egyetértését.

Kiss Jolán tanárnő szerint mindig van, aki nagyon ügyes, az a kedvenc, megkönnyítik az ember dolgát. Azonban nem tartja jónak, ha egy "kedvenc tanulót" kiemelnek az órán. Ha látja, hogy valaki nagyon ügyes, megdicséri, de attól még ő ugyanaz az ember.

Fodor tanárnő nem tudja, hogy elméletileg szabadna-e ilyennek előfordulnia. Az kétségtelen, hogy nehéz úgy tanítani, hogy mindegyik tanuló egyformán kedves legyen az ember szívének. De nem szabad, hogy ez akár pontokban vagy osztályzatokban is megjelenjen.

2. Van-e kedvenc diákja tanárainknak?

Mind az öt megkérdezett egyöntetűen jelentette ki, hogy nincs egyetlen kedvenc tanulójuk. Azonban Deák tanár úr hozzátette, vannak, akik régről eszébe jutnak. Ez a szerkesztőség közös álláspontja szerint nem kivételezés, habár a tanár úrnak feltételezése szerint ezek a diákok közelebb állnak a szívéhez, mint a többi. Luca tanárnő és Jolán tanárnő minden diákját ugyanúgy szereti, akkor is, ha nyilván vannak problémásak. Fodor tanárnőnek nemcsak egy, hanem sok van. Általában előbb utóbb megszereti egy tanár és egy diák egymást, ha sokat vannak együtt, ehhez persze kell kölcsönös tisztelet, amibe munkát kell belefektetni mindkét fél részéről. Vincze tanárnő hosszabban filozofált a kérdésről: "Kedvenc gyerek-e az, aki minden szünetben megkérdezi, hogy hozzon-e kávét, ha lemegy a büfébe? Vagy aki mindig odamegy és mondja, hogy csinált szorgalmit?" Ezt soknak érzi, és szerinte a kedvencség mindenképp kivételezés. Akkor tudna egyedül kivételezni, ha tudná, hogy a diák családjában, életében történt valami tragédia, vagy nagy megpróbáltatáson megy keresztül. Ebben az esetben megpróbál könnyíteni az életén abban az időszakban, de semmiképpen nincs kedvence.

3. Emlékeznek-e kivitelezésre az ő iskolájukból?

Rövid, ugyanakkor különböző válaszok születtek. Jolán tanárnő és Deák tanár úr nem emlékeznek kivételezésre, a tanár úr azonban arra igen, hogy az egyik oktatója elüldözött egy osztálytársát az iskolából. Luca tanárnő emlékszik, hogy voltak tanárok, akiknek igen, és akiknek nem. Kinga tanárnő érezte, hogy voltak kedvencek. Kifejezte, hogy a vicc az egészben az, hogy a másik oldalról diákként nézve tudta, hogy ezek a "kedvencek", egyszerűen be akartak néhányan vágódni a tanárnál és hülyét csináltak belőle. A gyerekek, akiket ő tanít, tudják hogy sokat hülyéskednek, a sok beszólás és "kedveskedés" mind poén. Ennek ellenében emlékszik, hogy gimnáziumban ezek a régi tanárok komolyan vették az ilyen "bókolást" és ez közröhej volt. Egyetemen is érezte ezt. Voltak diákok, akik úgy csináltak mintha a tanárnak minden könyvét elolvasták, minden tanulmányát kikeresték volna, szerinte ez gusztustalan. Fodor tanárnő visszaidézte, ő maga volt a kedvenc tanuló. Középiskolában kétségtelenül angolból, töriből és matekból ő volt a kedvenc. Ebből azt is megtanulta, hogy nem szabad ilyet csinálni, de ő ennek sajnos haszon élvezője volt.

4. Egy diák személyisége vagy az órán tanúsított aktivitása fogja meg a tanárainkat jobban?

Deák tanár azt nyilatkozta, hogy osztályfőnökként, mivel van ideje megismerni a diákokat személyiség alapján, azonban szaktanárként az órán tanúsított aktivitás szerint kedvel embereket jobban. Azt nyilatkozta, szaktanárként nincs ideje bővebben megismerni a diákokat. Ha bárki olvassa ezt a 9.b-ből, jegyzeteljen. 🙂 Luca tanárnő szerint sokat beszélnek erről a tanáriban. Ő inkább az órai aktivitást látja belőlünk, és a hozzáállásunkat a tantárgyaihoz, mint kémia és biológia tanár, mivel ezeken az órákon kevesebb esély adatik meg a személyiségeink megismerésére, mint mondjuk például egy angol vagy egy magyar óra alatt. Inkább a szünetekben tud minket személyiség alapján megismerni. Kinga tanárnőnek 50-50 százalék. Van olyan diák, aki halkabb és visszahúzódóbb, de tudja, hogy érdeklődő, ezzel ellentétben egy aktív, órán sokat dolgozó diáknak nem mindig fogja meg őt a személyisége. Az ő szemében egyetlen egy hatalmas bűn van: a hazugság. Az nem megengedhető, a játék nem tud egyenlő felek között zajlani, mikor valaki megvezet valaki mást. Ha megérzi, hogy valaki elfedi a valóságot az elég hamar kiderül számára, ki van hegyezve erre, nem tudja elfogadni. Fontos neki, hogy a diák szemében látszódjon az a tűz vagy az az őszinteség, amivel figyel vagy tudni akar valamit. Kiss tanárnő egyedül a kettő közül választott, az órán tanúsított teljesítményre adta le a voksát. Megérti, ha van egy kedvesebb gyerek, azonban úgy gondolja, ez nem számít. Azt kell értékelni, amit nyújt. Fodor Béláné szerint a kettő összefügg. A konkrét órán az aktivitás nyilván fontos, mert ha senki nem csinál semmit, akkor nem sikerül az óra, de hogy hosszú távon, milyen emlékek maradnak meg neki a tanulókról az a személyiségtől függ.

Konklúzió

Az interjú készítés folyamata alatt megtapasztalhattam azt, milyen különböző nézőpontok is vannak, és hány féle képpen láthatjuk ugyan azt az iskolát, ugyan azokkal a diákokkal és tanárokkal. Egy fizika vagy kémia tanár teljesen máshogy ismerheti meg ugyanazt az embert, mint egy magyar vagy egy történelem szakos. Sok diák felkapta a fejét, mikor elmeséltem nekik miről csinálunk interjút, és mindenkinek egy kérdése volt: "És mit válaszoltak, ki a kedvencük?" Erre a kérdésre talán az alanyok különböző válaszokat adtak, de mégis egy nagyon fontos értékre nyitották fel a szemünket: egy konkrét kedvenc soha sincs. Ha esetleg van is egy valaki, akivel jobban kijönnek, vagy aki jobban dolgozik, akadémiailag sosem kedveznek senkinek. Mikor ezt írom, azon gondolkodok: "Nem is olyan rossz ide járni." Habár mindenkinek vannak nehéz napjai az alapján, hogy tanáraink tisztességgel és türelemmel fordulnak felénk, az interjúban leírtak szerint pedig nem kivételeznek, ez a közösség egyre jobb lesz. Nem csak a tanulást, de a kapcsolatainkat is javítja ez az érték, és javítani is fogja a jövőben.

Írta: Némethy Panna 10.a

Javította: Vincze Kinga

Fotózott: Jelencsics Kamilla 10.a , Rézman Nóra 10.a