Letargia

Hogy vagy köcsög?

Kérdi a költő

A letargikus versírót,

Aki nem tudja ki volt az a Petőfi Sándor,

Aki épp az imént keltette fel

Hosszú téli álmából.

A haza szól,

És te itt most ücsörögsz.

Hát még a Kosztolányi Dezső is szégyellné magát,

Ha nem vitte volna el a gócos tüdőgyulladás.

Most, mikor a miniszterelnök úgy viselkedik,

Mint máshol a hazaárulók.

Persze, ez csak egyéni vélemény.

S gondolatunk nem kell, hogy egyezzen

Drága barátom,

De kérdeném,

Pontosabban kérdem én:

Honnan jön ez az infláció?

Miért kell diákok százainak,

Tanárok ezreinek Sírva könyörögni,

Hogy változzon valami?

Utcán menetelő tömegek,

Háborúba igyekvő emberek.

Ez nem olyan, mint a szomszédban.

Emberek itt nem hullanak, zuhannak.

Itt csupán a jövő a kérdés,

Hogy lesz e egyáltalán gondolat,

Mire elérjük a 2200-at

S remélem, csak remélni tudom, hogy igen.

Szóval fiam,

Gyere, most ülj lóra

Míg nem késő a próba.

Az író feláll,

Akit mostanra megszállt a letargia

S elballag,

Mert már nem érti a szót,

Hisz nem tanulhatta.

Írta: MG Beliczky

Korrektor: Vajda Zsuzsi