Karnyújtásnyira a csend
2024.01.10
Beszélgetünk,
Folyton folyvást.
Ölelkezünk,
Szeretgetjük egymást.
Nincs több,
Nem lehet, nem szabad.
Közel
És a távolság örök
Egy folyó csobog,
Elválasztja a szíveket,
Hol itt hol ott a szó,
De a többi elveszett
Össze ér a két kéz,
Távoli a test
Ha az egyik előre hajol
Elveszik a másik vele
Beleesnek vagy beleesik
Az éj fekete folyóba
Mi a tengerbe ömlik
És belefolyik az Óceánba
Karnyújtásnyira a csönd,
De nem ér össze az ajak
Tilos, tiltja a rend
És magas a törvény
Zsongó, talán búsongó
De egyáltalán nem komor
Az érzelem,
Mely bennem vérre megy.
És átugrottam a folyót
Melyben elvesztek
Az évszázadok,
Évszakok.
Megtartottak,
Megtartottak engem,
A vissza tükröződő csillagok.
Szálltam, repültem!
Vissza se néztem,
Csak előre figyeltem,
Össze ért a két ajak,
Itt a szerelem.
Írta: Beliczky Marci 12/A
Fotózta: Kispál Evelin 10/A