4-es 6-os diktatúra

1.Fejezet 

2022. augusztus 17-én délelőtt fél 11-kor a döglesztő melegben a 4-es 6-os vonalán kigördült a 4-es villamos a Király utca/Erzsébet körút megállóból. Átgördült a kereszteződésen majd megállt. Ez volt lefolyásában és történésében a leggyorsabb és egyben legkomikusabb diktatórikus dráma, melynek történetét Pesten máig féltve őrzik. Miután a villamos két perc elteltével sem indult el, kitört a káosz, ahogy ez a Pesti embereknél már lenni szokott. Egy fiatal mozdonyvezető, történetesen Kosztolány Albert nagyban bizonygatta, csak az lehet a probléma, hogy nem lapátolták elég serényen a szenet, mire Ifjabbik János villamosmérnök felvilágosította, hogy nem szénnel működik a villamos. Az emberek kétségbeesetten kiabáltak, mások az ajtót ütögették, megint mások a vészjelzőt nyomogatták. Egy fiatal házaspár megpróbált kimászni az ablakon, de miután a vézna férj átmászott, a picit testesebb asszonyság beszorult az ablak keretbe, aminek nagy óbégatás lett a vége. Az ifjú férj nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de ne tessék kritizálni, alig két napja voltak házasok. Egy korosodó 60-as éveiben lévő pap, nevén szólítva Leontin János atya felbuzdította az embereket:

-Be kell törnünk a vezetőfülkébe! Emberek, utánam!

A tömeg megindult a villamos elejébe a vezetőfülke irányába, eközben egy asszony nagyban bizonygatta a férjének telefonon keresztül, hogy se nem a Dezsővel, se nem a Bélával nincs a strandon. Azért megsúgnám a kedves olvasónak, a képbe csak az zavart be, hogy a mellette álló úr kezét fogta.

-Értsd meg Jenő, nem vagyok a strandon!

- A Béla, nincs veled? - Hallatszódott a kérdés.

-Nem, nincs itt a Béla.

-És a Dezső?

A nő lopva a mellette álló férfira tekintett, majd határozottan ezt mondta.

- Öhm... nincs itt.

Őszintén megvallva, szerintem maga is kételkedett saját igazában. Leontin atyáék már a fülke közelében jártak, amikor elöttük termett egy BKK ellenőr. Mindenkiben megfagyott a vér, ugyanis nem szokása a Pesti embernek jegyet venni.

-Fedezékbe!

-Mindenki mentse az életét!

-Itt van a Kaszás!

Leontin János atya, meglehetősen lassan fordult meg és szerencsétlen menekülési kisérletét erőszakosan félbeszakították.

-Adjon Isten atyám!

Leontin atya ügyetlenül, kissé bohókásan megfordult.

-Adjon, adjon! Miben segíthetek, fiam?

-Jegyeket, bérleteket!

-Öhm, drága fiam az a helyzet, hogy otthon hagytam, kicsúszott a csuhámból. Szörnyű eset, szörnyű eset, de fiam nézd, nem szeretnéd ezt a rózsaszín plüss elefántot? Még az öreg Johanson atyára emlékeztet. Isten nyugosztalja, elhunyt tavaly. Beleesett a fürdőkádba és aztán megfulladt. Szőrnyű eset volt, szőrnyű.

-8000 Ft lesz.

-Hogy mennyi? Isten fizesse meg neked fiam. -Mondta keresztet vetve Leontin atya.

-Há ez jó, akkor 65000 ft.

-Hogy miiiii?

Leontin atya dühbe gurult, megfordult a levegőben, kapkodott, majd megtalálta a nyakában lógó hatalmas nagy fakeresztet. Vissza fordult.

-Te kapzsi, szólok majd az Úrnak, hogy téged a pokolra küldjön.

Nyomatékot adva szavainak, fejbe vágta az ellenőrt a fakereszttel.

-Isten bocsássa meg nekem. -Keresztet vetett, közben az égre emelte tekintetét.

-Na emberek, így kell ezt csinálni. Mehetünk.

Ekkor egy 40-es éveiben járó rendőrtisztnek tűnt fel a zavargás.

-Maga meg mit ácsorog itt? -Rivallt rá Leontin atya.

-Ne jöjjenek közelebb, mert különben...

-Maradj már csöndben, én itt Isten követeként vagyok jelen.

Leontin atya továbbment a rendőr felé. Bummmmm! Pisztolylövés dördült, a rendőr magasba tartotta fegyverét. Ám a golyó ahelyett, hogy belecsapódott volna a villamos tetejébe, elkezdett pattogni a járműben.

-Mindenki feküdjön a földre!

Egyszerre, mindenki levetette magát. A golyó végezetül egy borkereskedő hordójába csapódott bele, amiből egyből el is kezdett csobogni a bor.

-Igyunk! -Kiáltotta Leontin János atya.

A rendőr viszont egy félreértés folytán azt hitte a borkereskedőre, hogy csempész.

-Csempész! -kiáltotta.

-Na most nevessél kutya!

A rendőr nekiesett a borkereskedőnek, majd összeugrott a fél populáció, teljes verekedésben törtek ki. Leontin atya fakeresztjével csapkodta a népet egy székről, mire még a kitörés pillanatában állt fel. Szegény borkereskedőt teljesen leteperték, de ő sem hagyta magát, akkorát behúzott a rendőrnek, hogy csak úgy visszhangzott a villamos. Az ifjú, hősies férj időközben bemászott egy másik ablakon, majd nejét próbálta kituszkolni rajta, de ekkor valaki egy üveggel galádúl leütötte. Szegény asszonyság, aki nem látott semmit, nem is értett semmit.

-Frigyes, hol vagy? Frigyes itt vagy még?

Frigyesünk viszont már rég kábán hevert a földön. Egy fiatal 17 éves diáklány közben elővette csellóját és zenei aláfestést biztosított az eseményeknek. Bartája zongorán kísérte a helyszínen. A rendőr, hogy véget vessen a zavargásoknak, felemelte pisztolyát, nem tanulva az előbbiekből meghúzta a ravaszt és BUMM. A golyó természetesen most is tova szállt, ahelyett, hogy a plafont választotta volna kimeneti pontnak, így végül egy ablak kitörése mellett döntött.

-Hasra!

Hangzott el a vezényszó. A történetben itt egy két perces vágás következik, hisz ugye maguk sem kíváncsiak arra, hogy ott feküdtek két percen keresztül a földön, majd nagy nehezen feltápászkodtak, szóval ezért úgy döntöttem, hogy én ezt most kihagyom.

-Rendet! -kiáltotta a rendőr.

-Mindenki nyugodjon meg. Én itt a törvényt képviselem.

-Én meg az egyházat! -Kiabálta Leontin atya.

-Én meg magamat. - Szabadkozott a borkereskedő.

-Maga csempész! -rivallt rá a rendőr

-Nem, kérem én lenni borkereskedő, nem csempész. Direkt szaggatottan és lassan mondom, hogy megértse, maga tökkelütött.

- Á hát értem, ez igazán kínos, nagyon szépen köszönöm. - Mondta kínosan nevetgélve a rendőr.

- Na, jöjjön igyon maga is.

Kímélte meg a borkereskedő. Az emberek újra megindultak a vezetőfülke felé. A rendőr újra útjukat állta, ránézett a lőfegyverére, majd a dühtől vöröslő Leontin atyára ( Bár írói véleményem azt mondja, csak a bortól vöröslött az arcocskája) és végül jobbnak látta odébbállni, elég volt neki mára bőven ennyi izgalom is. Végül visszaült a borkereskedő mellé. Az emberek újra továbbmehettek. A fülke ajtaja ekkor kitárult. Kilépett a vezető hózentrógeres, barna nadrágban, fehér ingben, ismételten barna lakkcipőben. Barnásszőke haja volt, csillogó, zöld szeme, megnyerő fülig érő mosolya és ragyogó fogai.

-Jó reggelt!

A végén még több lesz a felkiáltójel ebben a drámában, mint pont. Jaj! Mi lesz így? Ezzel vége az első fejezetnek.

Írta: MG Beliczky

Korrektor: Vajda Zsuzsi